Busójárás gyerekekkel

A nagyobb évenként rendszeresen megrendezett eseményeknél gyakran felmerül a családban a kérdés, érdemes-e belevágni, mekkora lesz a tömeg, élvezni fogja-e a gyermek, és így a család. 2017. februárjában egy 4 és egy 6 éves fiúgyermekkel teszteltük a mohácsi busójárás hétvégi programját.

Saját dolgunkat nehezítettük, hogy tömegközlekedéssel jutottunk le Budapestről. Viszont így koncentráltan egy bőrönd volt a maximum, amivel elindultunk. Természetesen a szállásfoglalásnál szempont volt, hogy az események helyszínéhez közel legyen. Nézzük sorjában….

Szállás:  Legfőbb szempont az volt, hogy könnyen megközelíthető legyen, mind a buszpályaudvartól, mind a programok helyszíneiről. Fél évvel a rendezvény előtt már alig tudtam szemezgetni a szabad szálláshelyek között, szerencsére így is sikerült a Kovács Hotelben egy háromágyas szobát szerezni, és pótágy nélkül sikerült megoldani a kényelmes alvást is. A busójárás idején Mohács és környékén nagyjából a duplájára nőnek a szobaárak. Ezt érdemes belekalkulálni a tervezésbe. A Hotel azt nyújtotta, amire szükségünk volt éjszakára: fűtött, tisztát szobát, csendet. Étterem is található a földszinten, sajnos a sok éttermi foglalás miatt kicsit körülményes volt az étkezés.

Étkezés: Szorosan kapcsolódik a szálláshoz, mert sajnos a tömeg miatt az éttermek nagy többsége más étlapot használ, melyben a könnyen elkészíthető ételek többsége szerepel. Én egy gulyáslevest terveztem enni, ezt nem sikerült. A főutcán kialakított étkező részen sokféle finomságot kóstolhatunk meg, csak gyerekekkel nem a legkényelmesebb, az ülőhely kevesebb, mint ahányan ennének, jobban kell rájuk figyelni a tömeg miatt, illetve a februári időjárás nem igazán segíti elő a padon ülő hosszú ebédeket. Jót igazán így nem ettünk. Volt, ahol sikerült egy csésze leveshez jutni, máskor pedig a főutcán megvett ételeket a szálláson fogyasztottuk el. Persze ez kedvünket nem szegi, hogy 2018-ban is elutazzunk, csak felkészülünk egy kicsit jobban.

Programok: Igazán sok volt a helyi népszokásokat, kultúrákat bemutató program. A kora délutáni rendezvényeken nem volt kritikus tömeg, a gyerekek sokat táncoltak, ahol lehetett kézműveskedtek. Amúgy meg tátott szájjal nézték a mindenfelé felbukkanó busócsoportokat. Egy csoporthoz becsatlakoztunk az első órában megvett kereplőkkel és egy kis téren igazi meglepetés várt bennünket. A gyerekek szalmabálákon ugráltak, közben helyi ételeket sütöttek kis kemencében, szólt a zene, (folyt a pálinka), körülöttünk érdekesebbnél érdekesebb busómaszkok sorakoztak. Sokakat azért riaszt vissza az utazás, mert félelmetesnek találják a maszkokat. Mi  az utazás előtt a gyerekekkel néztünk több felvételt az interneten, és beszélgettünk a népszokásról, elmeséltük, hogy mi is történik pontosan Mohácson a tavaszi napfordulót követő első holdtöltekor. A gyerekek nagyon élvezték, különösen azokkal a busókkal a találkozást, akik édességet osztottak. A vasárnapi busócsoportok felvonulásán sokan vannak, érdemes az elejére vagy a végére állni a sornak, és már nem is a tömegben állunk. A máglyagyújtást pedig már apuka nélkül néztük végig, annyira izgatottan várták, hogy képesek voltak már-már türelmesen állni hosszú percekig.

2018. februárjában a családbarátabb verzión veszünk részt, ami a hétfő és keddi napokat jelenti. Ezt a Centrum Hotel ajánlása okán, ahol idén sikerült szállást foglalni. Természetesen a különbségekről írok:)

A mi családunk beleszeretett a programba, a vidám emberek kavalkádjába, a busók történetébe, az évszázados hagyományok okozta közösségi erőbe. Remélem jövőre is legalább olyan eseménydús lesz az ott tartózkodásunk, mint idén volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.